Hogyan viseljük „jól” a döntéseinkkel járó bizonytalanságot?

Amikor az intuíció és az egónk biztonsága között kell választanunk

Hogyan viseljünk jól egy döntéssel járó bizonytalanságot?” – kérdezte valaki nemrég tőlem a Pozitív Lendület Facebook csoportban.

Ez a kérdés szinte mindannyiunkban megfogalmazódott már. Amikor elérkezünk egy választási ponthoz – legyen szó karrierről, párkapcsolatról vagy életmódról –, sokszor bennünk is ott harsog a kétely: „Mi van, ha tévedek? Mi van, ha csak menekülök? Vagy ha pont az marad ki az életemből a félelem miatt, ami boldoggá tenne?”

De miért fogalmazódik meg  ez ilyen sok emberben? És ami még fontosabb: mit lehet ilyenkor tenni?

Amikor a túl sok gondolkodás elszakít a valóságtól

A modern világ gyakran azt sugallja, hogy a „jó” döntés kulcsa az alapos elemzés. De mi van, ha épp a túlgondolás az, ami eltávolít a tiszta meglátástól?

Joseph Nguyen, Ne higgy el mindent, amit gondolsz című könyvében úgy fogalmaz: a legtöbb szenvedésünk nem a külső eseményekből, hanem az elme zajából fakad. Nem maga a helyzet fáj, hanem az, amit gondolunk róla.
Eckhart Tolle ehhez kapcsolódva így ír: „Az elme kiváló szolga, de veszélyes úr. Amikor azt hiszed, hogy te  a gondolataid vagy, az elme veszi át az irányítást az életed felett.”

A gondolataink önmagukban semleges energiák. A probléma akkor kezdődik, amikor megragadjuk, címkézzük és értelmezzük őket. Dr. Joe Dispenza kutatásai szerint az ismételt gondolatok konkrét biokémiai mintákat hoznak létre a testben – vagyis ha újra és újra ugyanazokat a félelmeket futtatjuk, a testünk „megtanulja” ezt az állapotot. Így a bizonytalanság nemcsak mentális, hanem testi tapasztalattá is válik.

 

Intuíció vagy ego?A döntések mögött rejlő energia

Honnan tudhatjuk, hogy egy döntésünket valódi intuíció vezérli – vagy épp az egónk biztonságra vágyó hangja?
Nguyen szerint nem a cél tartalma számít, hanem a mögöttes energia. Két ember ugyanazt a célt tűzheti ki – például karrierváltást –, mégis teljesen más motivációból.

A menekülő cél hiányból fakad:

  • „Ha ezt elérem, végre elég leszek.”

  • Feszültség, szorongás, sekély légzés kíséri.

  • Külső elismerés hajtja.

Az inspirált cél viszont túlcsordulásból ered:

  • „Ez bennem van, ki szeretne áramolni.”

  • A test laza, a légzés mély.

  • Van benne kíváncsiság, öröm – és csinálnád akkor is, ha senki sem látná.

„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy a félelem ellenére is előrelépünk, amikor a szívünk azt mondja: ez az én utam.”

Brené Brown

A túlgondolás mocsara

Malcolm Gladwell kutatásai szerint az ösztönös döntések gyakran pontosabbak, mint a hosszasan mérlegeltek. Az agyunk képes hihetetlen mennyiségű információt feldolgozni a tudattalanban – ezt nevezi „vékonyszeletelésnek”.

Nguyen szerint, amikor elbizonytalanodunk, elég három lassú lélegzet, majd egy egyszerű kérdés: „Mi lenne itt a legegyszerűbb igazság?”
A túlgondolás olyan, mint a mocsár: minél jobban küzdesz, annál mélyebbre húz. A kijutás kulcsa nem a még több gondolat, hanem a csönd.

Gyakorlati kapaszkodók a bizonytalanság idejére

  1. Figyelj a testedre!
    A test mindig jelez.

  • Szorul a mellkas? → menekülés

  • Mélyül a légzés? → inspiráció

  • Görcs a gyomorban? → félelem

  • Nyugalom és élénkség egyszerre? → flow

  1. A „Mi van, ha?” helyett „Mi lenne, ha?”

  • „Mi van, ha elbukom?” – a félelem hangja.

  • „Mi lenne, ha sikerülne?” – a lehetőség hangja.

  1. Három egyszerű napi kérdés:

  • Reggel: „Mi szeretne ma rajtam keresztül megszületni?”

  • Döntés előtt: „Ez tágít vagy szűkít?”

  • Este: „Ma hol választottam inspirációból, nem kényszerből?”

  1. Az „Észrevétel – Lélegzés – Választás” lépései

  • Észrevétel: „Most elindult a fejmozi.”

  • Lélegzés: három tudatos belégzés.

  • Választás: „Mi a következő legkisebb lépés?”

Az intuíció: nem misztikum, hanem belső iránytű

Nguyen szerint az intuíció nem valami megfoghatatlan varázserő, hanem a valóság finom rezgéseit érzékelő tudás.
Steve Jobs fogalmazta meg legszebben:

„Bíznod kell valamiben – a bátorságodban, a sorsodban, az életedben.

Az intuíció nem több gondolatot, hanem több csendet igényel. Amikor a zaj lecsitul, a tiszta válasz magától megjelenik.                    

A válasz a kérdésre – Hogyan viseljük „jól” a döntéseinkkel járó bizonytalanságot?

  • Fogadjuk el, hogy a bizonytalanság az élet természetes része.

  • Hallgassunk a testünkre, mert az intuíció gyakran a test bölcsességében szól.

  • Kérdezzük meg magunktól: „Ezt akkor is csinálnám, ha senki sem látná?”

  • Ne a tökéletes döntést keressük, hanem a következő jó lépést.

  • Maradjunk jelen. Minél kevesebb időt töltünk a fejünkben, annál több életet élünk meg.

Carl Jung szavaival: „Nem leszünk megvilágosultak attól, hogy fényt képzelünk magunk köré, hanem attól, hogy tudatossá tesszük a sötétséget.”

Zárszó

A bizonytalanságot akkor viseljük jól, amikor rájövünk: nem a külső körülményekből, hanem a tudatosságból fakad a békénk.
Nem az számít, melyik út garantálja a sikert – hanem melyik út visz közelebb önmagunkhoz.
Amikor a döntésed a szíved kifejezése, a külső eredmény már másodlagos. Mert a valódi válasz – minden kérdés mögött – ugyanaz:

Igen, elég vagy. Már most is.

Neked miben segíthetek?

Szeretettel várlak egyéni coachingon és workshopjaimon! 

Jelentkezz egy díjmentes ismerkedő beszélgetésre, hogy megtaláljuk a neked való programot!