Hogyan viseljük „jól” a döntéseinkkel járó bizonytalanságot?
Amikor az intuíció és az egónk biztonsága között kell választanunk
”Hogyan viseljünk jól egy döntéssel járó bizonytalanságot?” – kérdezte valaki nemrég tőlem a Pozitív Lendület Facebook csoportban.
Ez a kérdés szinte mindannyiunkban megfogalmazódott már. Amikor elérkezünk egy választási ponthoz – legyen szó karrierről, párkapcsolatról vagy életmódról –, sokszor bennünk is ott harsog a kétely: „Mi van, ha tévedek? Mi van, ha csak menekülök? Vagy ha pont az marad ki az életemből a félelem miatt, ami boldoggá tenne?”
De miért fogalmazódik meg ez ilyen sok emberben? És ami még fontosabb: mit lehet ilyenkor tenni?
Amikor a túl sok gondolkodás elszakít a valóságtól
A modern világ gyakran azt sugallja, hogy a „jó” döntés kulcsa az alapos elemzés. De mi van, ha épp a túlgondolás az, ami eltávolít a tiszta meglátástól?
Joseph Nguyen, Ne higgy el mindent, amit gondolsz című könyvében úgy fogalmaz: a legtöbb szenvedésünk nem a külső eseményekből, hanem az elme zajából fakad. Nem maga a helyzet fáj, hanem az, amit gondolunk róla.
Eckhart Tolle ehhez kapcsolódva így ír: „Az elme kiváló szolga, de veszélyes úr. Amikor azt hiszed, hogy te a gondolataid vagy, az elme veszi át az irányítást az életed felett.”
A gondolataink önmagukban semleges energiák. A probléma akkor kezdődik, amikor megragadjuk, címkézzük és értelmezzük őket. Dr. Joe Dispenza kutatásai szerint az ismételt gondolatok konkrét biokémiai mintákat hoznak létre a testben – vagyis ha újra és újra ugyanazokat a félelmeket futtatjuk, a testünk „megtanulja” ezt az állapotot. Így a bizonytalanság nemcsak mentális, hanem testi tapasztalattá is válik.
Intuíció vagy ego?A döntések mögött rejlő energia
Honnan tudhatjuk, hogy egy döntésünket valódi intuíció vezérli – vagy épp az egónk biztonságra vágyó hangja?
Nguyen szerint nem a cél tartalma számít, hanem a mögöttes energia. Két ember ugyanazt a célt tűzheti ki – például karrierváltást –, mégis teljesen más motivációból.
A menekülő cél hiányból fakad:
-
„Ha ezt elérem, végre elég leszek.”
-
Feszültség, szorongás, sekély légzés kíséri.
-
Külső elismerés hajtja.
Az inspirált cél viszont túlcsordulásból ered:
-
„Ez bennem van, ki szeretne áramolni.”
-
A test laza, a légzés mély.
-
Van benne kíváncsiság, öröm – és csinálnád akkor is, ha senki sem látná.
„A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy a félelem ellenére is előrelépünk, amikor a szívünk azt mondja: ez az én utam.”
Brené Brown
A túlgondolás mocsara
Malcolm Gladwell kutatásai szerint az ösztönös döntések gyakran pontosabbak, mint a hosszasan mérlegeltek. Az agyunk képes hihetetlen mennyiségű információt feldolgozni a tudattalanban – ezt nevezi „vékonyszeletelésnek”.
Nguyen szerint, amikor elbizonytalanodunk, elég három lassú lélegzet, majd egy egyszerű kérdés: „Mi lenne itt a legegyszerűbb igazság?”
A túlgondolás olyan, mint a mocsár: minél jobban küzdesz, annál mélyebbre húz. A kijutás kulcsa nem a még több gondolat, hanem a csönd.
Gyakorlati kapaszkodók a bizonytalanság idejére
-
Figyelj a testedre!
A test mindig jelez.
-
Szorul a mellkas? → menekülés
-
Mélyül a légzés? → inspiráció
-
Görcs a gyomorban? → félelem
-
Nyugalom és élénkség egyszerre? → flow
-
A „Mi van, ha?” helyett „Mi lenne, ha?”
-
„Mi van, ha elbukom?” – a félelem hangja.
-
„Mi lenne, ha sikerülne?” – a lehetőség hangja.
-
Három egyszerű napi kérdés:
-
Reggel: „Mi szeretne ma rajtam keresztül megszületni?”
-
Döntés előtt: „Ez tágít vagy szűkít?”
-
Este: „Ma hol választottam inspirációból, nem kényszerből?”
-
Az „Észrevétel – Lélegzés – Választás” lépései
-
Észrevétel: „Most elindult a fejmozi.”
-
Lélegzés: három tudatos belégzés.
-
Választás: „Mi a következő legkisebb lépés?”
Az intuíció: nem misztikum, hanem belső iránytű
Nguyen szerint az intuíció nem valami megfoghatatlan varázserő, hanem a valóság finom rezgéseit érzékelő tudás.
Steve Jobs fogalmazta meg legszebben:
„Bíznod kell valamiben – a bátorságodban, a sorsodban, az életedben.
Az intuíció nem több gondolatot, hanem több csendet igényel. Amikor a zaj lecsitul, a tiszta válasz magától megjelenik.
A válasz a kérdésre – Hogyan viseljük „jól” a döntéseinkkel járó bizonytalanságot?
-
Fogadjuk el, hogy a bizonytalanság az élet természetes része.
-
Hallgassunk a testünkre, mert az intuíció gyakran a test bölcsességében szól.
-
Kérdezzük meg magunktól: „Ezt akkor is csinálnám, ha senki sem látná?”
-
Ne a tökéletes döntést keressük, hanem a következő jó lépést.
-
Maradjunk jelen. Minél kevesebb időt töltünk a fejünkben, annál több életet élünk meg.
Carl Jung szavaival: „Nem leszünk megvilágosultak attól, hogy fényt képzelünk magunk köré, hanem attól, hogy tudatossá tesszük a sötétséget.”
Zárszó
A bizonytalanságot akkor viseljük jól, amikor rájövünk: nem a külső körülményekből, hanem a tudatosságból fakad a békénk.
Nem az számít, melyik út garantálja a sikert – hanem melyik út visz közelebb önmagunkhoz.
Amikor a döntésed a szíved kifejezése, a külső eredmény már másodlagos. Mert a valódi válasz – minden kérdés mögött – ugyanaz:
Igen, elég vagy. Már most is.
Neked miben segíthetek?
Szeretettel várlak egyéni coachingon és workshopjaimon!
Jelentkezz egy díjmentes ismerkedő beszélgetésre, hogy megtaláljuk a neked való programot!